The Treaty of Trianon and the 14 points of Wilson

Forrás: Wilson at Versailles 

            Theodore P. Greene

            Readings Selected by the Department 
            of American Studies, Amherst College

      

Trianon és a wilsoni pontok

(pályázat)

1990

Tartalomjegyzék

A wilsoni 14 pont               

A 14 pont és a békeszerződések.

Miért nem követték a békekötők a wilsoni elveket?

A békekötők magatartásának következményei

Összegezve

A wilsoni 14 pont

Wison elnök 1918. január 8-án jelentette be és ismertette a történelmi jelentőségű 14 pontot a Kongresszus előtt.

Az Elnök így jellemezte 1919-ben:”certain clearly defined principles which should set up a new order of right and justice”. Mr Balfour értékelése – gondolom – jobban találkozik a történészek véleményével:”certain admirable but very abstract principles”.

A 14 pont megfogalmazóinak az volt a célja, hogy átrajzolják Európa térképét a nemzetiségi határoknak megfelelően, biztosítsák a tengerek szabadságát és létrehozzanak egy nemzetek feletti szervezetet, a League of Nations-t, a Népszövetséget.

A wilsoni program a „new order” víziójával született, amelyről hamarosan kiderült, hogy csak utópia volt.

A 14 pontból 8 pont foglalkozik a nemzetek önrendelkezésével, 6 pont általános jellegű ajánlásokat fogalmaz meg.

Érintőleges gazdasági célzata csak 3 pontnak van (az utóbbi 6 pontból), amelyek a tengerek szabadságát, a nemzetek közötti kereskedelmi akadályok lebontását és a gyarmatokra támasztott igények elfogulatlan kielégítésének elvét említi.

Ez az „igazságos béke” koncepciója USA-nak egy önálló és ugyanakkor vezető szerepet szánt, hogy mint a „Great Neutral” vegyen részt a tárgyalásokon.

Woodrow Wilson elnök a George Washington fedélzetén úgy érkezett Európába, mint a népek, nemzetek igaz barátja, a humánum megtestesítője, a keresztény emberszeretet híve.

Megcsillant a lehetőség egy „új ideál”, „egy új rend” egy igazságos béke megteremtésére Európában.
Az Elnöknek érkezésekor olyan erkölcsi tekintélye volt a világon, amilyent egyetlen államférfi sem élvezett előtte a történelemben. A vesztesek bíztak pártatlanságában, a győztes Szövetségesek is mint prófétát fogadták.

Erkölcsi tekintélye és befolyása mellett valóságos politikai és gazdasági hatalommal rendelkezett. Az amerikai hadsereg személyi és technikai állománya minden korábbi fejlettségi szintet meghaladott. Európa a háborús károk miatt gazdasági és pénzügyi függésbe került. John Maynard Keynes ezt így fogalmazta meg: ”Never had a philosopher held such weapons wherewith to bind the princes of this world”.
Egy szóval minden objektív feltétel megvolt ahhoz, hogy Wilson Elnök érvényesíthesse valóban csodálatos elveit az I. Világháborút lezáró békeszerződésekben.

A 14 pont és a békeszerződések

A 14 ponthoz, Wilson igazságérzetéhez fűzött remények hamarosan szertefoszlottak. A rendelkezésre álló politikai és gazdasági eszközök birtokában elvárható lett volna, hogy elveit határozottabban és az igazságnak megfelelően juttassa érvényre a békeszerződésekben. A 14 pont többnyire olyan általános elveket tartalmaz, amelyeket a XX. században minden jóérzésű ember elfogad.

Ezért is találkozott úgy a vesztesek, mint a győztesek egyetértésével és szimpátiájával.

Az elvek alkalmazása a gyakorlatban, a békeszerződésekben már nem volt olyan hálás, népszerű feladat.

Ehhez már lényegesen többet kellett tudni az általános, XX. század eleji humánus emberi érzületnél, ehhez már konkrétumokhoz kellett volna lehajolni, a történelmet, a nemzetek kapcsolatát kellett volna elemezni valamennyi érdekelt nemzet bevonásával. Wilson képtelen volt erre. A gyakorlati alkalmazást kiengedte kezéből.

Így aztán a békekötőknek minden lehetősége megvolt ahhoz, hogy a wilsoni elveket a békeszerződésekben

-vagy egyáltalán ne kövessék,

-vagy csak részben kövessék,

-vagy mesterien és körmönfontan fogalmazva azt a látszatot keltsék, mintha azokat követnék.  

A békekötők által alkalmazott módszerek és stílus kritikája legyen az alábbi néhány példa, bennünket pedig emlékeztessen!

A teljes összeomlás szélén álló Osztrák-Magyar Monarchia a Szövetségesekhez fordult
1918. szeptember 16-án a béketárgyalások elkezdését kérve minden érintett fél bevonásával.
A Szövetségesek elutasítottak mindennemű kompromisszumon és tárgyalásokon alapuló békekötést. Ezek után, 1918. október 7-én a Monarchia közvetlen az USA-hoz fordult fegyverszünetet kérve. Az Elnök az időhúzás taktikáját alkalmazta a 10. pont módosítására hivatkozva, amely szerinte a csehszlovákok hadba lépésének elismerése után vált szükségessé, akiknek most már önmaguknak kell dönteni sorsuk felett.
Az USA-val való tárgyalások felvétele előtt, 1918. november 3-án a Monarchia arra kényszerült, hogy Olaszországgal aláírja a fegyverszünetet, ami gyakorlatilag fegyverszünetet jelentett a Szövetségesekkel, így aztán a békekötés nem a wilsoni elvek szerint történt.
Hasonlóan, a törökök fegyverszünetét pedig az angolok diktálták, amelyet 1918. október 31-én írtak alá. A német folyamodvánnyal, amely a 14 pont elvei szerint kérte USA-t a békekötésre, Wilson nem foglalkozott, hanem átadta azt a Szövetségeseknek. Ezzel az Elnök hozzájárult ahhoz, hogy elveit a győztesek figyelmen kívül hagyják. Ezzel a 14 pont ügye itt is el lett intézve a Szövetségesek kezében elnöki asszisztenciával. Úgy tűnik, hogy az Elnök a tárgyalások során végig ragaszkodott elveinek alkalmazásához, amit vallásos lelkületével, humanizmusával és igazságszeretetével lehet magyarázni. Ezt megérezték tárgyaló partnerei is és felismerték gyenge pontjait, amit mesterien kihasználtak. A szerződések megfogalmazásához olyan ötletes hipokratákat ültettek asztalhoz, akik ismerték a legkörmönfontabb mondatszerkesztéseket. Ez alkalmas volt az Elnök kijátszására.

Néhány példa:

-Nem mondták ki, hogy Ausztria soha nem egyesülhet Németországgal Franciaország beleegyezése nélkül, mert ez ellentétben lett volna az önrendelkezés elvével; helyette a finomabb fogalmazás kb. így szól: Németország tudomásul veszi és teljes mértékben elismeri Ausztria függetlenségét a Szövetségesek által szerződésben  megállapított határokkal, amely elidegeníthetetlen, hacsak a Népszövetség Tanácsa ehhez hozzájárulását nem adja.

-Danzigot nem adták Lengyelországnak, helyette agyafúrtan „szabad város”-sá nyilvánították, de tudomásul adva, hogy az a lengyel vámhatáron belül, a lengyel külpolitika ellenőrzése alá kerül, stb.
Az Elnök kapitulált hosszú meggyőzés után az eléje tett szövevényes, hipokratikus mesterművek előtt. Mindezek ellenére lelkületében ugyanolyan tisztán tért vissza Amerikába, ahogy onnan Európába indult – legalábbis ő így érezte. Nemhiába, igazi amerikai volt.

A Konferencia időszaka 3 részre osztható:

Az 1. szakasz 1919. január 12-től február 14-ig tartott, amelyen Wilson is részt vett.
A 2. szakaszban Woodrow Wilson és Lloyed George saját hazájukban tartózkodtak otthoni államügyeiket intézve.
A 3. szakasz március 14-én kezdődött, amikor Wilson Elnök visszatért Amerikából.
Ismét nélküle a 2. szakaszban, távollétében hoztak konkrét területi, gazdasági és más technikai döntéseket a „speciális” bizottságok. A módszer ugyanaz, mint korábban: az Elnököt ismét kész tények elé állították, aki kompromisszumra kényszerült ez esetben is. Saját tanácsadói is azt bizonygatták neki, hogy elvei nem alkalmazhatók teljes mértékben a gyakorlatban, Mr Balfour pedig azt adta elő a Fehér Házban, hogy a 14 pont elveivel nincsenek „igazán komlyan” ellentétben a titkos szerződések.

Miért nem követték a békekötők a wilsoni elveket?

Ismereteim szerint az alábbi okokat tudom válaszként felhozni.

1.) A legfontosabb ok Wilson Elnök karakterében keresendő. Európába érkezve prófétaként, az igazság követeként, az európai béke és az „új rend” megteremtőjeként fogadták. Ő volt az egyetlen elnök, aki érdek nélkül ült tárgyaló asztalhoz. A vesztesek bíztak benne, a győztesek erkölcsi támogatást, ösztönzést vártak tőle. Az összeomlás szélén álló európai gazdaság olyannyira USA-tól függött, amennyire még soha. Tehát minden feltétel a rendelkezésére állt ahhoz, hogy elveit érvényesítse a békeszerződésekben és kézben tartsa a tárgyalások menetét..

Sajnos, nem ez történt.

Keynes feltette a kérdést:

„What had happened to the President?

What weakness or what misfortune had led to so extraordinary, so unlooked-for a betrayal?”

Véleménye szerint az Elnök nem volt sem próféta, sem hős, még csak filozófus sem, de egy nagylelkű ember, sok emberi gyengeséggel, mint mások. Erős akaratú, makacs embernek tartották. Tudták, hogy nem a részletek embere, nem a gyakorlat embere, ennek ellenére nem gondolták, hogy sikerül kijátszani. Érzéketlen volt környezetével, és az ott történtekkel szemben, így aztán nem sok esélye volt L.George-zsal és M. Clemenceau-val szemben. Nem volt képes az elveket a gyakorlatban alkalmazni, elképzelései homályosak voltak, hiányosak voltak. Képtelen volt elképzeléseit az akkori Európára konstruktívan alkalmazni.

Nem volt semmi részletekbe menő javaslata. Az európai helyzettel kapcsolatban félre volt informálva ugyanúgy, mint Lloyd George is, de az Elnök vele szemben lassú gondolkodású volt és képtelen volt adaptálni a dolgokat.

„The President’s slowness amongst the Europeans was noteworthy.”
Nem voltak sem alternatívái, nem tudott manőverezni tárgyaló partnereivel szemben. Gazdasági tanácsadókkal, üzletemberekkel vette magát körül, akiknek nem volt sok tapasztalatuk hasonló ügyekben, Európáróé pedig ugyanolyan keveset tudtak, mint maga az Elnök. Ritkán és rendszertelenül támaszkodott tanácsadóira, akkor is csak partikuláris ügyekben. Így aztán napról napra egyre jobban elszigetelődött, támogatók nélkül maradt olyan tárgyaló partnerekkel szemben, akik sokkal agilisabbak és gyorsabbak voltak nála. Végül is oda jutott, hogy tárgyaló partnerei tervei szerint, az ő adataik, információik alapján folytak a tárgyalások. Ezzel kiengedte kezéből a tárgyalások, a békeszerződések kidolgozásának irányítását.

„…the collapse of the President has been one of the decisive moral events of history.”  -írta Keynes. Harold Nicolson szerint:

„The collapse of President Wilson at Paris Peace Conference is one of the major tragedies of modern history. To a very large extent that collapse can be attributed to the defects of his own intelligence and character.”

Mindez igaz a Trianoni Béketárgyalásokra is, azzal a különbséggel, hogy a trianoni „béke” diktátum az egész magyar történelem legnagyobb tragédiája, mivel sem a tatár, sem a törökhódítás nem járt az ország megcsonkításával. Az orosz megszállás is csak lényegtelen területvesztéssel járt.

2.) A második ok a XIX. század nemzetközi politikájában és rivalizáló gazdasági fejlődésében keresendő, amely a XX. század elején még jobban felerősödött, amely az imperializmus kialakulásához vezetett. Megindult a harc a világ gazdasági újra felosztásáért, amely elkerülhetetlenül háborúhoz vezetett. A győztesek kíméletlen leszámolást erőltettek, a politikai realitásokat figyelmen kívül hagyva, saját nemzeti egoizmusuk által vezérelve.

Feltételezhetően úgy gondolták a Szövetségesek, hogy fő törekvésük, nemzeti érdekeik biztosítása, a német és közép-európai gazdaság tönkretétele jól szerkesztett békeszerződésekkel törvényesíthető. Az ilyen célzattal készült békeszerződéseknek nincs sok köze a wilsoni elvekhez.

Samuel F. Bemis:”The treaties were tinctured with inperialism and selfishness is without question.”

3.) Okként említhetjük még a wilsoni elvek azon tulajdonságát, hogy túl általánosak voltak. Gyakorlati alkalmazásuk önkényes volt, az ötletes hipoktaták által szövegezett békeszerződések gyakran azt a látszatot keltették, mintha azok a wilsoni elvekre épültek volna. Gyakran arra hivatkoztak, hogy nem konkretizálhatók az európai viszonyokra, nem építhetők be a békeszerződésekbe.

Bemis azt írta, hogy Wilson és House nagyon körültekintően és átgondoltan használták az elvek megfogalmazása során a „must” és a ”should” szavakat. A győztesek pedig a „should”-ot is „must”-ként interpretálták önkényesen, az elvekhez ragaszkodó, reménykedő vesztesek esetében.

A békekötők magatartásának következményei

1.) Politikai következményei

A Szövetségesek teljes politikai káoszt és anarchiát teremtettek Közép-Európában, amely egy évezreden keresztül megingathatatlanul stabil volt.  Magyarország számára a politikai mélypontot jelentette az ultimátumszerűen megfogalmazott Vix-jegyzék átadása. A Károlyi kormány nem fogadhatta el azt a jegyzéket, amely Kelet-Magyarországról, benne Erdélyről való lemondást követelte, ugyanis elveszítette volna minden tekintélyét a magyar nép előtt. Egyetlen kiút maradt; a kormány lemondott 1919. március 20-án. Károlyi válasza: „Ez a határozat teljes ellentmondásban van az 1918. november 13-án kötött fegyverszüneti katonai konvencióval, minthogy nem veszi tekintetbe az ország létérdekeit, megakadályozhatja az ország fejlődését és zavarhatja a békét.”

Gondrecourt tábornok a következőket írta Aradról Barrere nagykövetnek néhány napi tájékozódás után: „Vaknak kellett lennünk, hogy semmiféle adattal nem rendelkeztünk erről az országról, ha azt hittük, hogy ilyen csonkításokat kényszeríthetünk Magyarországra anélkül, hogy

 k é t s é g b e e s é s b e ne taszítanánk.”
Látni kell a művelt Nyugatnak is, hogy közvetve ők segítették hatalomra a magyar proletárdiktatúrát, a tanácskormányt a szociáldemokraták asszisztenciájával. Igaz ez az orosz szovjetkormányra is.  Az I. világháborút lezáró békeszerződések soha nem látott akadályokat állítottak a külkapcsolatok és a kereskedelem elé. Magyarország teljes elszigeteltsége csak az 1920-as évek közepétől oldódott. Megnehezítették a Népszövetségbe való belépését és népszövetségi kölcsön felvételét. Anglia és Franciaország közti ellentétek kiújulása után támogatta csak Anglia a magyar folyamodványokat. A külpolitikai nyitást Olaszország közeledése és német kapcsolatfelvétel tette lehetővé. Anglia és Franciaország irányába tett lépések eredménytelenek voltak, viszonzás nélkül maradtak. Ezek után már egyenesen visz az út a következő, II. világháborús tragédia felé.

Magyarország jóhiszeműen besétált, más külkapcsolatok hiányában, a fasizmus csapdájába. Kiugrási kísérleteiben is mindvégig egyedül maradt. Az angolok által beígért déli áttörés is elmaradt, ami utolsó menekülési lehetőség lett volna a szovjet diktatórikus rendszer hatalma alól.. Így aztán az országot ismét kirabolták, háborús jóvátétel fizetésére kötelezték. A legnagyobb veszteség az a 45 év, amely alatt a társadalom és gazdaság téves kényszerpályán döcögött.

Az amerikai elnökök időközben teljesen megfeledkeztek a 14 pont alkalmazásáról. 1956-ban már csak azt ígérte az amerikai elnök, hogy imádkozik a magyar szabadságért, de valamiért nem hallgatta meg az Ég! A Nyugat és Amerika nem tanult a saját kárán, az I. világháborút lezáró tárgyalásokon elkövetett hibákból. Jaltában ismét hozzájárultak a világ felosztásához milliók megkérdezése nélkül, Potsdam után már beszélni sem volt szabad a XX. század magyar tragédiáiról, pedig a dolgok akkor is léteznek, ha nem beszélünk róluk.

2.) Gazdasági következményei

Idézzük a legkompetensebb angol közgazdászt, Keynest :

 „…this treaty ignores the economic solidarity of Eorope, and by aiming at the destruction of economic life of Germany it threatens the health and prosperity of the Allies themselves”.
Magyarország veszteségeivel összehasonlíthatatlanok a németek veszteségei, arányaikban. Ezzel magyarázható a német gazdaság gyors felépülése. Az ország területének azon 2/3-án volt a legtöbb nyersanyaglelőhely, amelyet elszakítottak. A  nyersanyagforrások nélkül maradt ipar nehéz helyzetbe került. A kereskedelem előtt bezárultak azok a területek, amelyek az I. Világháború előtt fontos szerepet játszottak. Ez azt jelentette, hogy át kellett strukturálni az ipar és kereskedelem szerkezetét. Természetesen akkor, abban a politikai és gazdasági elszigeteltségben ez keservesen ment. A kirabolt és jóvátétel fizetésére kötelezett gazdaság számára létfontosságú volt a 250 millió korona népszövetségi kölcsön, amelyet angol támogatással, megalázó politikai kompromisszumok mellett adtak. Az 1927-ben kötött olasz-magyar , az 1931-ben kötött osztrák-magyar szerződések megnyitották az utat nyugatra. A német kapcsolatfelvétel serkentőleg hatott a magyar gazdaság fejlődésére, de ezét drágán kellett fizetni. Magyarország is bekerült a nemzetek közötti rivalizáló ipar-, majd hadipar fejlesztő áramlatba, amely a politikai és gazdasági realitásokat figyelmen kívül hagyó „új rendben”, a karthagói békében gyökerezett.

A II. Világháborúból önhibáján kívül a vesztesek oldalán kikecmergő ország gazdaságát
50 éven belül másodszor rabolják ki és kényszerítik jóvátétel fizetésére. Ezt tetőzte be az erőltetett, extenzív nehézipar – (vagy inkább hadiipar) fejlesztése, amely külföldi nyersanyagra épült. A „vas és acél országa nem jött el”, de gazdasági kötelékeink annyira megerősödtek az elmúlt 45 évben, hogy meglazításuk külföldi segítség nélkül szinte lehetetlen. Az országot ért többszörös igazságtalanságok után nincs az a hatalom, akinek erkölcsi alapja lenne az ország jelenlegi állapotát kritizálni. Csoda, hogy itt tart és túlélte az ország a kritikus évtizedeket. Ha az országból elrabolt és jóvátételként igazságtalanul kifizettetett értéket (kamatos kamat nélkül!)  visszafizetnék, akkor megoldódna Magyarország mai hitel visszafizetési gondja. Érdemes lenne kiszámolni, hogy mekkora is lenne ez a számla.

3.) A nemzetiségi ellentétek elmélyültek

A nemzetiségi problémákat nem oldották meg, mert nem a wilsoni nemzeti önrendelkezés elvét követték, az országhatárokat nem a nemzetiségi határok mentén húzták meg, nem rendeltek el népszavazást a hovatartozás eldöntésére (kivéve a soproni népszavazást, ami úgy lett kikényszerítve). A határokat többnyire kompromisszumos úton, titkos szerződések útján, a Szövetségesek által kedvezményezett államok kívánsága szerint határozták meg. Románia a Nagyalföld peremén félkörben haladó vasútvonalat akarta megszerezni. Kívánságát teljesítették is. Így kerültek tiszta magyar alföldi városok, mint Nagyvárad az országhatáron kívülre.

A békekötők 3 millió magyart zártak ki az országból. Ez túl nagy szám a belül maradt 8 millióhoz képest. Ezt nem lehet ép ésszel elfogadni és elfelejteni a békekötőknek, akik felelőssége ugyanúgy öröklődik, mint a nemzetiségi sors, minden keserűségével.

T.P. Greene következőt írta: „By pursuing the principle of self-determination it created too many weak nations in central Europe.”

Ezzel csak egyet lehet érteni, amit az elmúlt évtizedek történelme is igazol. Ezek a kis országok nem értek el akkora fejlődést, amire lehetőségük volt és ide-oda csapódtak a legszélsőségesebb politikai áramlatok között, a fasizmustól az orosz szovjetdiktatúráig. Ezen instabilitásért a „NEW Order” és kierőszakolói a felelősek.
Az ellentétek hamarosan kifejlődtek ezen országon belül szövetségben élő nemzetek között is, amelyek soha nem törtek a felszínre olyan erővel, mint napjainkban:
 magyar-román, cseh-szlovák, Jugoszlávia és Szovjetunió számtalan népei között feszülő
ellentétek.
A szövetségbe kényszeritett nemzetek gazdasági fejlettsége eltérő volt. Egyesek előnyösebb,
mások hátrányosabb politikai és gazdasági helyzetbe kerültek a szövetségen belül.

Ahogy az  instabil atomok szétrobbannak elemi részecskékre, hogy annál nagyobb erővel
egyesüljenek stabil új atomokká, ugyanúgy az

 instabil országok --------> szétesnek nemzetekre---------->  majd szabadon egyesülnek,
                                         (országalkotó elemekre)                    új államokat hoznak létre
                  

  Például:

     2 ország szétesik          5 nemzetre              5 nemzet egyesül 1 államban

                                                                vagy  egy másik egyesülési lehetőség, amikor
                                                                         4 nemzet egyesül 1 új államban

                                                                         1 nemzet pedig 1 önálló államot alkot

                                                                                                               

           

Hasonló jelenségeknek kell lejátszódni Közép-Európában is, vagyis a nemzetiségi feszültségekkel terhelt soknemzetiségű országoknak szét kell bomlani nemzeti egységekre, hogy aztán szabadon egyesüljenek a wilsoni nemzeti önrendelkezési elv alapján.

Ezek az ellentétek ma csak teljesen új alapokon oldhatók meg.

Az államszövetségek szétbomlása után, az önálló nemzetiségi tartományok dönthetnek népszavazással arról, hogy kikkel, milyen szövetségi formában, milyen feltételekkel kívánnak egyesülni.

Ennek számos verziója lehet: Egyesült Európa, Duna menti Népek Föderációja, Egyesült Közép-Európa, kettő vagy több nemzet szabad szövetsége.

Elképzelhető az is, hogy egy nemzeti tartomány önálló országot alapítson. Az ideális formát

(ha van ilyen) befolyásolja az Egyesült Európa, amely be is fogadhatja a közép-európai nemzeteket.

Egyenlőre csak reménykedünk abban, hogy minden nemzet és vezetői lesznek elég 
erősek ahhoz, hogy kimozduljanak a trianoni szintről, hogy lesznek elég nyitottak ahhoz, 
hogy kijózanodva,  magukévá tegyék az Európában kialakuló államszerveződési törekvéseket.

Összegezve

Kijelenthetjük, hogy mai gazdasági problémáink nagy része az igazságtalan trianoni békekötésre vezethető vissza és ezt a békekötőknek újra és újra tudomására kell hozni.

Ők sem felejthetnek.

A békekötők felelőssége mindaddig öröklődik, amíg a keserű nemzetiségi sors is öröklődik.

A trianoni békeszerződések revíziója soha nem volt aktuálisabb, mint napjainkban.

A mai napig ható káros következményeit meg kell szüntetni, akármennyire bonyolult is!

A napjainkban formálódó új államszervezetek és egyesülések például szolgálhatnak a kijózanodott, okos nemzeteknek.

Reméljük, hogy lesz bátorsága és ereje a trianoni békekötőknek, hogy nyilvánosan beismerjék felelősségüket, mint erre már volt példa a közelmúltban.

Nekünk, szerencsésebb helyzetben levőknek állandóan keresni kell azokat a politikai és gazdasági eszközöket, amelyekkel – végleges megoldás hiányában – segíthetünk kisebbségi nemzetiségi sorban élő véreinknek.
 Az pedig ma már csak illúzió, hogy mi lenne ma, ha becsületesen alkalmazták volna 
a wilsoni elveket a békeszerződésekben és Magyarország épen került volna ki 
az I. Világháborúból.


Irvine, 1990                                                                          Hencsei Kálmán

Megjegyzés: a clevelandi magyar társaság soha nem válaszolt ezen beküldött pályázatomra
                         ( Magyar Társaság, 1450 Grace Avenue, Cleveland ,USA )